Cilinder

Kialakul.

Friss topikok

Nyócker

2013.02.25. 12:57 Cili, a hebrencs

Az igazi nyolcker nem a Mária utca, nem a Palotanegyed és nem a Gutenberg tér, vagy a Casa de la Musica. A nyolcker a Harminckettesek terén túl kezdődik és a Baross utcáról nyíló sikátorokban rejti el önmagának mélységeit.

A nyolcker veszélyes, mondják a taxisok szombat esténként, majd kivétel nélkül megkérdezik, mégis mi vitt rá, hogy itt éljek.
A nyolcker emellett büdös, rettenetesen koszos, igazán csúnya, lepusztult és ami a real veszélyfaktor, az a nagymennyiségben ittlakó kisebbség. Mert ők ugye lopnak, csalnak, hazudnak, rosszabb esetben ölnek és megerőszakolnak, mikor mész haza, mert jobb dolguk nekik nincsen errefelé.

A taxisok kérdéseire megtanultam azt válaszolni, hogy "mit gondol, mért megyek taxival", de az időnként betoppanó, szörnyülködő ismerősök megjegyzéseit még nem tudom kezelni.

"Nagyon szép ez a lakás, de a környéééék..."
"Úgy érzem magam, mint egy horrorfilmben, te jó ég, mért laksz MORDOR-ban?"
"Csoda, hogy ideértem, amint leszálltam a buszról, rámtapadt 3 csávó és idáig kísértek, én azt hittem nem élem túl!"

Hát igen, ez ilyen. Ha így állsz hozzá. 

De elmondom, én hogy állok hozzá.

2007 januárban költöztem ide, egy barátnőm lakásába, onnantól kezdve itt laktam egészen 2009 nyaráig, amikor is különböző okok miatt elhagytam a környéket, méghozzá nem kis örömmel, mert jócskán elegem volt már a büdösből, az állandó félelemből és valami szebb, belvárosi helyen akartam élni. Végül 2 évre befogadott a csodálatos Lónyai utca, ahol életem egyik legjobb időszakát töltöttem, de...attól a perctől, hogy eljöttem a nyolckerből, addig hiányzott, míg 2012 decemberében úgy nem döntöttem, visszatérek, akárhogyan is.

Elhihetitek, hogy nem a kisebbség és nem a szag hiányzott, hanem az, hogy otthon legyek. Bár a Lónyai utcában is otthon voltam, onnan el kellett jönnöm, és a következő, Kálvin téri lakásomat utáltam, pedig szép volt, új, belvárosi és tiszta.

Az igazi otthonban nekem saját szobám van, a konyhában leülhetek enni, a fürdőszoba csak az enyém és úszhatok a kádban, van nappali(szerűség) és legfőképp és mindenek felett és előtt van egy óriási hatalmas saját teraszom, ahol látom a napkeltét és van egy még annál is nagyobb gang, ahol a napnyugtát, és lebarnulhatok nyáron a teraszon és minikertet rendezhetek be és satöbbi. Amint rájöttem, hogy nekem ez hiányzik a boldogsághoz, tudtam, hogy a környékkel sem lesz többé problémám.

Azóta ezt látom:

Itt fenn - csend és nyugalom, friss levegő és napsütés.
Ott lenn - emberek, akik szegények, akik mások, akik nem úgy élnek, ahogy én, de képesek rám emberként tekinteni. Ezért én képes vagyok rájuk emberként tekinteni. Ha köszönnek, nem a táskámat akarják ellopni, csak jelzik, hogy tudják, itt lakom a házban, jár nekem a jónapot. Tehát visszaköszönök. Kinyitom nekik az ajtót, kinyitják nekem az ajtót. Beszélgetünk egymással a liftben. Megsimogatom a kutyájukat. Örömmel veszem a kedves bókokat - még az ismeretlenektől is, az utca túloldaláról. Nem mondják, hogy jó a segged, járunk?, azt mondják: szép a ruhád, szép a mosolyod. Én se hittem el, de ezt mondják. Csak meg kell őket hallani.

A zöldséges tudja, hogy reggel 3 banánt kérek, a hentes segít, hogyan süssem a marhát és a legszebb húst darálja le a bolognaihoz, a kisboltból utánam hozzák az árut, amit fizetés után ottfelejtettem.

Soha nem raboltak ki, soha nem szóltak be, soha nem vertek át. Szombaton taxival megyek haza, mert időt akarok spórolni vagy fázom, és mert nem vagyok hülye: a drogkereskedelem is az utcánkban folyik, és félek, még ha tudom is, hogy engem nem bántanak.

Nem tudom, ha tehetném, áttolnám-e a lakást a budai zöldövezetbe, egyáltalán nem vagyok benne biztos. Ezt a városrészt nem csak megszokni lehet, hanem megszeretni is. Van egy kategória a jó és a rossz között, úgy hívják: érdekes. Érdekes a helyiek vitája, amit a hetedik emelet elefántcsonttornyából nézhetek végig reggeli közben, vagy az utca végén lévő Füvészkert, egy megbúvó sziget a dzsungelben. Érdekes más fényben látni a dolgokat és az embereket.

Amikor a környéket ócsárolják, olyan érzés, mintha az anyámat szidnák, mert nekem ez az otthonom. Még egy jó darabig.

Kép: indafoto.hu


13405547_4c4f2a8fe3df982cf4849682f331c076_m.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://nyulvagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr665104362

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

gklka · http://gk.lka.hu 2013.02.26. 10:38:18

Tetszett :)

Valahogy összecseng ezzel, amit korábban olvastam ugyanerről: player.hu/siker-penz/tulelni-a-nyolcker-kozepet/