Az ország fut, különösen a főváros fut, aki nem fut, az teljesen hülye, mindenki a futásról beszél, te mennyit futsz?, a szigetkör Pest El Camino-ja, aki nem fut, az is úgy csinál, te milyen appot használsz?, megyünk együtt futni?, hány perc az 5 km?, a futás az új Cserpes.
Lassan annyian futunk, hogy a legtöbbünknek el fog menni tőle a kedve, mert már nem elég hipszter, illetve akkora a tömeg a Margitszigeten, mint ingyen lépne fel a Nirvana a feltámadt Kurt Cobainnal, vagy Norbi mindenkitől magas áron felvásárolná a súlyfeleslegét.
És ez egyébként rohadt jó, sokkal jobb, mintha a kólaivás lenne a hipszter mondjuk, mert hát erősen ráfér a népre a mozgás, meg a mozgáskultúra. Onnantól meg, hogy futunk, nem kérdés, hogy azért, mert a fél kerület fut, vagy mert akciós volt a Nike cipő, esetleg lájkok reményében posztolni akarjuk a kilométereket a Facebookra.
Csak sajnos nem könnyű nem foglalkozni azzal, hogy az alkalmazásom szól, ha nekem van a legkevesebb futásom a hónapban, az ismerőseim egy tízessel előttem járnak, másnak 6 perces kilométerei vannak, nekem meg még mindig 7, nem futom le a félmaratont, pedig MÁR március óta járok kocogni, sőt ultramaratont se tervezek az elkövetkezendő 80 életévem folyamán.
Oké, oké, megtanultam ezzel együtt élni, én most már SZERETEK futni, nem kicsit, nagyon, attól persze rohadt nehéz magam rávenni a reggeli 5 órás kelésre, de mikor csörög a hülye telefon, már érzem az izgalmat, hogy dejólesz, emiatt képes vagyok felkelni, munka előtt akár 12 km-t futni, ami nekem majdnem másfél óra, tehát kurvasok idő, de élvezem!, nem minden percét, de néha egészen átjár a boldogság, és ezért érdemes csinálni, akkor is, ha másik 10 millió ember csinálja, akkor is, ha 1 óra 24 perc a 12 km, másnak meg majdnem fele.
De akkor jönnek a kurva futóblogok, és az arcomba tolják, hogy egy nagy nulla vagyok, mert mások elkezdtek edzeni, és két héten belül félmaratont futottak, majd egy hónap múlva ultrabalatont, azóta pedig minden nap 3-szor megkerülik a Földet az Egyenlítő mentén, természetesen 5 perces kilométerekkel.
És nekem erre baromira nincs szükségem, hogy mindenfajta irónia és együttérzés nélkül ezt hozzámvágják. Szerintem másnak sincs erre szüksége. Ez nem motivációt meg erőt ad, hanem felháborít, és azt mondatja velem, hogy menj az anyádba, és fussál a 40 fokban tűző napon minden nap 50 km-t, de mért kell nekem attól hülyén éreznem magam, hogy nem teszem? Hanem mondjuk ésszel futok. Mondjuk nem tűző napon, hegynek fel. Vagy nem két hét után maratont.
A futóblogokat miért robotok írják, miért nem emberek???
Nem hiszem, hogy az őrületnek kellene lennie a követendő példának, és nem a normális, fokozatosan fejlődő, nem világrekordot dönteni akaró ésszelfutásnak. Mert mozognia kellene mindenkinek, de ahol a két hét alatt félmaraton a példa, ott bele se fogok kezdeni.