140 karakter sosem elég, hogy rendesen kifejtsem, miért mászom falra (szinte) az összes magyar divatbloggertől. Természetesen senkit nem akarok megbántani és mély tiszteletem mindenkinek, aki 3 sornál többet szokott írni a blogjára kibaszott posztolt editorialok, lookbookok vagy outfit fotók mellé.
Kedves vagyok és jófej, ezért nem mondok példának neveket.
1. Mennyire szomorú, ha valaki ezt az egyetlen, pici szeletét fogja fel a minket körülvevő világnak és tényleg (tényleg?!) semmi más nem érdekli, mint az öltözködés, vásárlás, szépség, fotók magáról, magáról és magáról. Olyan üdítő tud lenni egy kép a kutyáról, egy vacsora receptje, egy kirándulásbeszámoló, vagy bármi, ami túlmutat e némiképp sekélyes témán. De lépjünk túl ezen. Nyilván tisztában vagyok vele, hogy a legtöbb blogger széleskörű érdeklődéssel rendelkezik egyébként, tisztelet a kivételnek...
2. Mint mondtam sekélyes. Természetesen nem állítom, hogy a divat sekélyes. A divat művészet, a divat minden. Pont ez az, ami valahogy nem sejlik elő egyetlen magyar divatblogger írásaiból se.
3. Nézzük a dolog művészi oldalát. Tisztában vagyok vele, hogy a bloggerek tisztában vannak vele, hogy az haute couture és a prêt-à-porter mennyiben különbözik. Meg lehet tenni, hogy az haute couture-rel nem foglalkozunk, csak a hordható részével. Nincs ezzel semmi baj, korrekt. (Ugyanitt mondjatok blogot, ami mégis foglalkozik vele!)
4. Mi marad? Aktuális trendek, "mit vettem fel ma", high street márkákkal kapcsolatos hírek, képek, stílustanácsok...és még? Hát ez.
5. Persze ennyiből is lehetne jót kihozni, ha.
6. Ha az outfit fotók tényleg arról szólnának, hogy közelebb kerülünk az emberhez és az őáltala képviselt stílushoz, megnézhetjük, ő miben érzi jól magát, milyen alkalmakra mit vesz fel stb. Ehelyett a legtöbb esetben úgynevezett stúdióban fotózott képeket kapunk, melyeken a blogger olyan cuccokban pózol tátott szájjal, amik még csak az aktuális évszaknak sem felelnek meg. Tökjó, hogy kint tombol a tél, és te szandálban és bőrszoknyában pucsítasz harisnya nélkül, de nekem ez se nem tetszik, se inspirálódni nem fogok belőle.
7. Ha a stílustanácsok nem "megmondomafrankót" tanácsok lennének, hanem valódi ötletek. Ez egy nehéz téma, mert azt gondolom, valódi szakértelmet kíván, nem könnyű megmondani egy 150 centis, duci csajnak, hogy mi állna neki jól, de ilyen megúszós gagyisággal kibekkelni meg elég ciki szerintem. Az számomra nem téma, hogy a matchy matchy gáz, és ha így öltözöl, irány a Taigetosz, a mix&match meg bezzeg, ja és párosíts össze szokatlan dolgokat. Kösz! Máris Coco Chanel lettem.
8. Ha nem lenne állandó téma az "outfit a komfortzónán túl". Komolyan agyfaszt kapok kiráz a hideg a témától, mi a jófene az, hogy a komfortzónán túl? Nekem a komfortzónám baromira az, amiben jól érzem magam. Miért kellene olyan felvennem, amiben nem érzem jól magam? Persze, világos, hogy ha minden nap farmert veszek pólóval, akkor ha szoknyát veszek inggel az komfortzónán túli lesz és érezhetem magam benne jól, de attól még nem én vagyok.
9. És akkor itt is vagyunk a következő pontnál, miszerint ha minden nap farmert akarok venni, akkor az úgy jó, és nem hiszem, hogy ettől kevesebb lennék bárkinél. Vagy ha rusnya cuccokat akarok hordani, mert azokban érzem önmagamnak magam.
10. Itt pedig jön a tízes, az egyéniség kérdése. Ha mindenki talpig Zarában járna, mennyire lenne érdekes végignézni az embereken az utcán? Kifejezne még bármit is az öltözködés? Hát nem igazán. Ha követnénk az úgynevezett idolok példáját, minden szezonban az évszaknak megfelelő egyenszegecsben/bőrleggingsben/burgundiban/mentazöldben virítanánk össznépileg, eltűnne az öltözködés stílust és egyéniséget kifejező ereje. És az általam ismert divatbloggerek 99%-ánál nagyjából el is tűnt.
11. Hol a valódi tartalom, és kihez szól? Ha megnézek egy gasztroblogot, nem arról szól, hogy húú de jót ettem, de nektek nem adok, hanem ott van a recept a csodás kajához. A divatblogok mért arról szólnak, hogy "nézzétek, vettem egy új csizmát, kurvajól nézek ki benne, amúgy is milyen vékony a lábam, hát nem?" Hol itt a közönség? Sok esetben nem igazán fér bele a képbe. A divatblognak ennél több tartalmat kellene szolgáltatnia a közönségnek, különben nem több, mint egy félresikerült énblog.
+1 Tudom, ha ilyen baromira tudom, mért nem csinálom jobban? Hát, mert nem tudom! Pont annyi időm, energiám és fantáziám lenne hozzá, mint bármelyik magyar bloggernek, úgy meg minek. De ha valaki felvesz főállásba, vállalom!