Már megint futunk, de most más szempontból.
"Múltkor ráébredtem egy dologra. Azért utáltam én régebben futni, mert csak túléltem. Próbáltam nem a futásra figyelni, néztem az órát és igyekeztem letudni a kilométereket. És sosem értettem, milyen csodáról beszélnek a futók, ami miatt boldogság a futás.
Na, mert nem így kell. Sajnos a kívánt állapot eléréséig azt kell csinálni, hogy minden egyes mozdulatot tudatosan teszek meg. Mozgatom az izmaimat és nem hagyom, hogy a lagymatag áramlat vigyen.
Ez semmilyen sebességbeli növekedést nem eredményez, mindössze ott vagyok fejben. Közben lehet máson gondolkodni, de én emelem a testem, én mozgatom, és én határozom meg, hogy mennyit mozogjon, hiszen képes vagyok uralni. Nincs "amennyit majd bírok". Annyit bírok, amennyit akarok, én döntök.
Ha ezt a tudatot és tudatosságot sikerül elérni, onnantól boldogság a futás. Nem mindig, és csak pillanatokra, de haladok.
Nem megúszni kell, hanem csinálni, nem könnyű, viszont nehéz, de megy, mert tudom, hogy képes vagyok rá."
Coelho
Inspiráció futáshoz:
