Látványosságokat nem nagyon néztem, viszont ettem sokat, szóval erről érdemesebb írni.
Szuper szállásadómnak köszönhetően csak olyan helyeken jártam, ahol turisták nem, vagy alig, tehát igazi olasz kajákat tolhattam 6 napon át.
1. nap: Rómában sehol nem lehet enni éjfél után (belvároson kívül), sajnos ez első nap kiderült, amikor farkaséhesen nekivágtam a Lazio városrész minibelvárosának, és hosszas túrázás után végül egy sarki "gyrososnál" sikerült ennem egy olasz paninibe töltött burgert, aminek természetesen se a hamburgerhez, se a gyroshoz nem volt köze, viszont meglepően jó volt. Olívaolajba áztatott padlizsánt kértem bele a hús és sajt mellé, ezek nem teszkó márkájú olajjal dolgoznak, igazi aromás-fűszeres volt, rendesen átitatta a paninit, azóta is sokat gondolok rá.
2. nap: Ebédre pizza volt egy random helyen, nem is volt olyan szuper, emellett tipikus turistahely. A turistahelyet onnan lehet felismerni, hogy a számlához hozzáadják a kiszolgálás díját per fő, itt mondjuk legalább előételt adtak érte. Vasárnap lévén megint minden zárva volt, így egy bolognait vacsiztam, nem volt rossz, de olyan igazán jó se.
3. nap: Végre sikerült beszélni a házinénivel, aki rengeteg helyet összeírt nekem, címmel, nyitva tartással, mindennel. Elsőként az Eataly nevű éttermet néztem meg, az a B metro vonalán van, a 4sq kidobja, plusz kitáblázzák, mert gyakorlatilag ez egy IKEA méretű kajaplaza helyieknek. Turistát nem látni, viszont ebből kifolyólag alig tudnak angolul. 3 szintes, minden szinten más jellegű kaják, és a kínálathoz passzoló étteremsarkok. Tésztás, pizzás, halas, húsos, sonkabár, borkóstolós, és olyan mennyiségű olasz minőségi kaja, amit el sem lehet képzelni. Természetesen benéztem a dolgot, és azt hittem zárva van az étterem, így csak a péknél ettem pizzaszeletet, de az sem volt semmi. Vacsorára random lasagne, mert lusta voltam utazni, nem is volt valami jó. A bor viszont nagyon, a legolcsóbb helyi borok is jobbak, mint itthon a drágák.
4. nap: A nő által javasolt La Monte Carlo pizzériába mentem (Vicolo Savellin a Piazza Navona mellett), szerinte az a legeslegjobb, és ár-érték arányban is oké. 8 euró egy pizza, rendes méretű, nagyon finom. Nade a tészták. Állítólag az semmi különös, én azért majd belefulladtam, este mondta csak a nő, hogy ja igen, az két emberes adag. (Szintén 8-9 euróért.)
Így néznek ki. A tányér átmérője kb. 30 cm.
5. nap: A Fishmarketet terveztem estére, a nő szerint a legjobb és legolcsóbb halas étterem, a Trasteverén van, 4sq szintén segít megtalálni. Végül annyira közel volt a Monte Carlo, hogy ott kajáltam egy vargányás fettuccinit, nem bántam meg. Óriási adag, friss vargányával, nem szárítottal, és iszonyúan finom.
6. nap: Utolsó bevásárlókör az Eataly-ban, majd tésztaebéd az emeleten. A pincérek elég bunkók, és a tészta 10,5 euró volt, paradicsomszósszal, bivalymozzarellával és nyomokban padlizsánnal, nekem nagyon megfelelt, de kicsit drága ezért a kiszolgálásért.
Hazaértem, és egy zacskóból az utolsó olaszsparos almáskeksz maradványokat eszegetem, visszamennék. Odaköltöznék.
