Folytatódik a gagyigasztró, mielőtt egy rövid, de annál kínosabb pillanatig át nem csapnánk divatblogba.
Kedvenc, vagy mondjuk ki, az egyetlen tésztasalátám, amit az egyik kevésbé említésre méltó lakótársam olasz pasijától tanultam, majd saját igényeimre alakítottam.
Az a lényege, hogy megfőzöm a tésztát, ami leginkább penne, és különböző sajtokat és zöldségeket pakolok rá nem kockázva, hanem szeletelve. Mondjuk parmezánt mindenképp (parmezán alatt ugye nem a "reszelt", azaz por változatot értjük, mert annak köze nincsen a sajthoz), meg mozzarellát, és én még megmondom őszintén brie-t szoktam, ami full nem olasz dolog, viszont annyira szeretem, hogy muszáj.
Aztán paradicsom, ami ilyenkor legyen koktél, mert annak már van íze, meg retek, hogy ropogjon is valami (így mondta az olasz), aki nem rühelli, annak olajbogyó, esetleg újhagyma.
És akkor ennyi. Nagy előnye, hogy nem kell mikrózni, meg másnap is ugyanolyan finom. A képeket a Pinterestről loptam össze, mivel nem tudtam lefényképezni a múltkorit, előbb fogyott el.
