Cilinder

Összeválogattam azokat a tulajdonságokat és jellemzőket, melyekkel a számomra ideális férfiúnak rendelkeznie illene, íme:

Legyen…

… értelmes, okosabb mint én,

művelt, olvasott,

vicces,

magasabb nálam lehetőleg jóval,

arányos testalkatú,

természetesen külsőleg nekem tetsző,

teljesen nemnormális.

Szeresse…

… a sportokat, lehetőleg a futást

és a biciklizést is,

na meg a síelést.

Moziba járást,

utazást,

koncerteket,

macskákat,

időnként a vásárlást,

különféle furcsa programokat.

Mindemellett…

ne nézzen hülyének a Social Media addikcióm miatt,

értékelje, ha főzök neki,

tudjon jól vezetni (autót),

legyen meg a kölcsönös és jelentős vonzódás,

öltözködjön vállalhatóan,

tudjon megszerelni dolgokat,

legyen pár közös pont a zenei ízlésünkben,

ha egy irodalmi műre célzok, értse,

dicsérje meg gyakran a kinézetem,

lepjen meg ajándékokkal,

legyenek közös barátaink.

És legfőképp,

ne használjon gyakran olyan idegen szavakat és kifejezéseket, amiket nem értek.

Egy majdnem ilyen embert ismerek csak, de basszus, az utolsó pont pont nem stimmel! Hát ilyen nincs!

Mielőtt macskám lett*, minden ismerősömet megkérdeztem az állattartás előnyeiről és hátrányairól, felkészültem, elolvastam a vonatkozó szakirodalmat. Erre mégsem lehet felkészülni, biztos minden példány más, az enyémmel ezek a dolgok vannak.

Szőrös lettem

Rendesen hullik az állatnak a bundája, hiába mondták hogy nem vészes, de, az. Minden nap porszívózás (mely elől az állat kétségbeesetten menekül), mire hazaérek így is szálldosó szőrcsomók, minden ruhám szőrös, minden textília szőrös, macskává válok lassan én is.

A szőrös lepedőre jó megoldás a fekete lepedő. Ugyanis azon nem látszik. Amit nem látunk, az meg nem fáj ugye. Nekem legalábbis, de erről meg kell kérdeznem előbb-utóbb uram és parancsolóm (Őfelsége, az Állat) véleményét. Elképzelhető, hogy nem megfelelő neki a lakás tisztasági szintje.

Lepakoltam kicsit...

Kedvenc tevékenysége felugrani polcokra, szekrényekre, és a szerinte rossz helyen lévő dolgokat apró mancsmozdulatokkal rövid idő alatt eltávolítani, azaz lelökni. Mindent. A leeső tárgyak zajától megijed, néz rám az "Önnek van ötlete, mi történhetett? Mert nekem semmi..." fejjel. Így.

Lakberendező képességeit nagyra értékelem, azonban a káresetek számának súlyos növekedése miatt muszáj volt óvintézkedéseket bevezetni. 

Nappal alszik...

...hogy ne unatkozzon, amíg nem vagyok otthon vele, ezért éjjel ébren tud lenni, és szórakoztatni engem. Szerencsére a korai keléssel nincsenek azóta problémáim, stabilan beálltam a 4.30-as ébredésre, ennek szükségességét az Állat ajtókaparással és hangos beszéddel (nyávogással) jelzi felém. Nincs szükség ébresztőórára sem, nagyon jó nyugodtan aludni, nem félve a felébredés elmulasztásától. 

Egy nemesi családból származó Őfelségével mégsem alhat egy ágyban az ember, az Állat az általa kijelölt 4.30-as időpontig a szobán kívül foglal helyet, azután pedig az ablakpárkányról néz, vagy a szekrényben tisztítja meg a ruháimat, hogy szépek legyenek, mire felkelek. Időnként mellém huppan és 7 kilójával megmasszíroz kicsit, hogy jobban aludjak, illetve ébredjek. 

Rendes állat

Ezért az evéssel és a tisztálkodással nincsenek gondjai, minden szépen, szabályszerűen történik. Nem spriccel, nem hány szőrgombócot, nem pottyant mellé, és nem kotorja ki az almot, mint ahogy ez egy ilyen magas presztízsű família gyermekétől el is várható.

A fésülködést beépítette napi teendői közé, ezért az általa kiválasztott időpontban kiszőrözöm a bundáját, hogy megjelenése minden pillanatban tökéletes legyen. Nagyon kegyes hozzám, csak a különösen könnyen csomósodó részek bogozásánál harap belém, a többi testrészeit minden győzködés nélkül kínálja fésülésre.

Testgyakorlás

Előkelő uralkodó nem tespedhet egész nap a szekrényben, ezért Őmorcossága napi háromszor egy óra testmozgást iktatott be napirendjébe, amiből kétszer egy órában az én segítségemre is szükség van. Egy órában kaparófán edzi magát, kétszer egy órában pedig közelharcot tanít nekem, amiért igen hálás vagyok, hiszen ez a tudás később jól jöhet számomra esteli hazamenetelek alkalmával. A harcot kiegészíti gyors vágtázással és padlón történő korcsolyázással, mozdulatait kecses drifteléssel zárja. 

Jó dolog ez, ajánlom szívből mindenkinek!

* Köztudott, hogy a macska tartja az embert, és nem fordítva, tehát a mondat helyesen: mielőtt egy Macska szolgálatába szegődtem volna.

Részben erre az írásra, részben nem erre reagálva. 

Gasztroforradalom az bizonyára van, bár nem járok se Costesbe, se Mák bisztróba, de 2006-ban, amikor Pestre költöztem, a Meki, a Burger King és a sarki gyrosos közül választhattam nagyjából, ha emberi áron akartam enni street foodot, most meg azt sem tudom hova kapjak, a gondolatban összeállított listámon 800 hely várja, hogy kipróbáljam. 

Az utcai és elérhető árú kaják forradalmában a humort is abszolút érzékelem, például a Bors önmagában is egy fantasztikus vicc, hát kinek jut eszébe túrós palacsinta levest vagy lángosos bagettet csinálni... 

Minőségi kaját enni olcsón jó, a magyar ízeket megreformálni és egészséges, vállalható formába önteni jó, a nemzetközi konyhával vegyíteni még jobb. 

Parizeres zsömlét meg virslit tömni magadba életérzés, mint ahogy zsírban tocsogó bundáskenyeret vagy lángost is. Ezek a dolgok kellenek.

De amíg a magyar kimegy Olaszországba, és azt mondja, hogy "otthon azér' jobb a pizza", azt minden modorosságával együtt is az ételkultúra hiányának gondolom. Ez meg asszem sose, vagy nagyon lassan fog csak változni. 

Már megint futunk, de most más szempontból.

"Múltkor ráébredtem egy dologra. Azért utáltam én régebben futni, mert csak túléltem. Próbáltam nem a futásra figyelni, néztem az órát és igyekeztem letudni a kilométereket. És sosem értettem, milyen csodáról beszélnek a futók, ami miatt boldogság a futás.

Na, mert nem így kell. Sajnos a kívánt állapot eléréséig azt kell csinálni, hogy minden egyes mozdulatot tudatosan teszek meg. Mozgatom az izmaimat és nem hagyom, hogy a lagymatag áramlat vigyen. 

Ez semmilyen sebességbeli növekedést nem eredményez, mindössze ott vagyok fejben. Közben lehet máson gondolkodni, de én emelem a testem, én mozgatom, és én határozom meg, hogy mennyit mozogjon, hiszen képes vagyok uralni. Nincs "amennyit majd bírok". Annyit bírok, amennyit akarok, én döntök.

Ha ezt a tudatot és tudatosságot sikerül elérni, onnantól boldogság a futás. Nem mindig, és csak pillanatokra, de haladok. 

Nem megúszni kell, hanem csinálni, nem könnyű, viszont nehéz, de megy, mert tudom, hogy képes vagyok rá."

Coelho

Inspiráció futáshoz:

Folytatódik a gagyigasztró, mielőtt egy rövid, de annál kínosabb pillanatig át nem csapnánk divatblogba.

Kedvenc, vagy mondjuk ki, az egyetlen tésztasalátám, amit az egyik kevésbé említésre méltó lakótársam olasz pasijától tanultam, majd saját igényeimre alakítottam.

Az a lényege, hogy megfőzöm a tésztát, ami leginkább penne, és különböző sajtokat és zöldségeket pakolok rá nem kockázva, hanem szeletelve. Mondjuk parmezánt mindenképp (parmezán alatt ugye nem a "reszelt", azaz por változatot értjük, mert annak köze nincsen a sajthoz), meg mozzarellát, és én még megmondom őszintén brie-t szoktam, ami full nem olasz dolog, viszont annyira szeretem, hogy muszáj.

Aztán paradicsom, ami ilyenkor legyen koktél, mert annak már van íze, meg retek, hogy ropogjon is valami (így mondta az olasz), aki nem rühelli, annak olajbogyó, esetleg újhagyma.

És akkor ennyi. Nagy előnye, hogy nem kell mikrózni, meg másnap is ugyanolyan finom. A képeket a Pinterestről loptam össze, mivel nem tudtam lefényképezni a múltkorit, előbb fogyott el. 

Leszek kicsit gagyigasztró, itt a tökéletes padlizsánkrém receptje.

Hozzávalók kb 4-5 deci adaghoz (azért deci, mert mércés izében turmixolom, így pont tudom, viszont azt nem,  hogy ebből ki mennyit eszek egyszerre)

2 nagy vagy 3 kicsi padlizsán

extra szűz olívaolaj

1 fej hagyma

2-3 gerezd fokhagyma

só, bors

majonéz

pár csepp citromlé

botmixer

Elkészítés:

A padlizsánokat vágd félbe és kend be kevés olívaolajjal az egész felületüket, így: 

Süsd meg 200 fokon, amíg el nem kezdenek barnulni, ez kb. 20 perc lesz. Ha már majdnem ég a teteje, vedd ki, és egy kanál segítségével a kezeidet közben közepesen átsütve kapirgáld ki a belsejét, ami úgy néz ki, mint valami nyálkás polip.

Löttyentsd bele az egészet egy tálba az összevágott hagymával, fokhagymával, némi citromlével, sóval borssal és két evőkanál majonézzel. Trutyizd össze botmixerrel és hajrá.

A fantasztikus instagram fotók az én művészi tehetségemet dicsérik.

Rengeteg hülyeséget olvastam mostanában a futással kapcsolatban, amit vagy olyan írt, aki 800 éve fut napi 200 kilométert, vagy olyan, aki 10 éve vett egy Nike-t, évente egyszer elmegy benne sétálni, és iszonyú sportosak érzi magát ettől. 

Szóval futás megint, egy teljesen kezdőtől teljesen kezdőknek.

Mennyit:

Első szabály: ne állj meg. Én legalábbis csak úgy tudom tartani a kitűzött célt, ha maximum ivást engedélyezek magamnak, de pihenni nem állok meg. A kitűzött cél ne 5 km legyen, ha 10 éve ki sem emelted a segged az autóból, hanem mondjuk 3. Nem mindenki selejtes, aki nem fut le rögtön egy szigetkört, 3 km-t viszont azt gondolom bárkinek menni fog elsőre is.

Hogyan:

Leginkább lassan. Kocogjatok! Ciki lesz, amikor a mellettetek elhaladó nyugdíjasok, 3 éves gyerekek és féllábúak menetszele lelök az útról, de így bírni fogjátok végig. A tempót szerintem nem muszáj direkt növelni, én eleinte 7 és fél perces csigakm-eket futottam, ami észrevétlenül lett 6 és fél perc, ugyanolyannak érzem, mégis gyorsabb, magától fejlődik az ember.

Szúr az oldalam:

Mert rosszul veszed a levegőt, mint a legtöbben. Ideális lenne hasba venni egyenletesen, de ha erre figyelsz direkt, még nehezebb lesz, ezért vagy fuss egyenletes tempóban, sík terepen zene nélkül, és próbálj nem a légzésre koncentrálni, vagy...

Milyen zenére:

Rockra semmiképp. Hogy beálljon az egyenletes légzés, ahhoz kell a tuctuc ütem, én '90-es évek diszkóra szoktam (Dr. Alban, Corona és társai), de ma fogok tesztelni egy még monotonabb zenét.

Hol:

A Margitszigeten párnázott futószalagon lehet, ami tök jó, ha bírod a tömeget, és ki tudsz menni cucc nélkül, mert az öltözőszekrény bérlése 1000 Ft/alkalom az Atlétikai Centrumban (van viszont bérlet 6000/hóért, vagy diák 4800-ért).

Az Orczy kertben klassz erdei pálya van, majdnem másfél km hosszú egy nagykör, ha a futópályát is beleveszed. Vagy lehet csak a futópályán 500 méteres köröket, egyenletes légzés beállításához nekem bevált.

Furán hangzik, de múltkor kipróbáltam a Népligetet, 3,5 km egy kör és majdnem végig lehet "földúton" menni, nem kell a betonon. Nem veszélyes, napozókkal és néhány foglalkozását tekintve szakértő nénivel találkoztam, de ennyi.

A Normafát akkor ajánlom, ha iszonyú jól tájékozódsz, mert én nem találtam meg a kinézett útvonalat, így lefutottam a hegyről és vissza kellett másznom.

További tippeket szívesen fogadok.

Mélypont:

Igen, van ilyen. Lefutottam párszor 10 km-t, aztán az 5 is alig ment, mert nem ettem eleget/túl korán volt/túl sokat ettem/fájt a lábam/satöbbi. Túl kell lendülni ezen, vissza kell venni a távolságból vagy a tempóból, és nem szabad kifogásokat keresni meg halogatni a következő alkalmat.

Ezért érdemes, avagy amióta futok:

Jobb a körérzetem, nem szédülök annyit, nem vagyok mindig álmos.
Rengeteget eszem, és bűntudat nélkül, mert lemozgom!
Izmosodok, de durva mértékben, én látom és érzem legalábbis.
Azt gondolom összességében kiegyensúlyozottabb vagyok, persze ez minden másnak is köszönhető.

Reggelente felveszem a futó cipőm, mert helyettem is fut,

és has falat épít izomtéglából,

de nem a futó padot választom, mert az elfut előlem,

és fusson egy pad után az, akinek hat anyja van,

mert ha holt versenyben érünk be,  akkor már hiába mennék

a gyermek orvoshoz is, aki békésen együtt gőgicsélne velem,

miközben nekem hideg rázásom van, vagy meleg, nem mindegy,

ha senki sem együtt érző velem? Pedig érezni együttesen jó.

Inkább a kerék pározást választom, csak nem tudom eldönteni,

hogy ez a kerekek pároztatását jelenti, vagy... jobb nem is belegondolni?

Tudod mit, inkább gép járművel megyek, beparkolok szépen

a fizető automata mellé, hogy lóvéval tömje tele a zsebemet,

kell a számlákra, amiket majd kitölt nekem az író asztal,

pedig üzem zavar esetén nem is biztosított az áram ellátás,

pedig engem aztán az üzem egyáltalában nem zavart.

Tíz óraiért a kis boltba megyek, ahol az órák mellé

eladó lányt veszek, hiszen most van szezonja,

olcsó kilóra. De sietek máris a munka helyemre,

nem akarom ki rúgatni magam, ha sokat kések,

rövid lesz a pálya futásom, alig 100 méteres.

Angol tanárként dolgozom, pedig nem is vagyok angol,

de a mű egyetem kedvéért el kell játszanom ezt a szerepet,

pedig az nem is igazi egyetem. Mindegy, ez a munka kör jutott nekem,

legalább szép kerek. 

Ha valaki három hónapja azt mondja nekem, hogy simán lefutok 10 km-t, képenröhögöm. Azt a rövid, egyéves időszakot leszámítva, amikor 12 éves voltam, 29 kiló és hiperaktív, nálam jobban biztos, hogy senki nem gyűlölte futást.

Később még többször próbálkoztam rászokni, általában akkor, amikor fogyni akartam, és azt reméltem, két hét után látványos lesz a változás. Maximum 2-3 alkalomig jutottam.

Alapvetően nem vagyok kibékülve a sportokkal, a legtöbb mások által is sportnak titulált sportot nemcsak unalmasnak, de értelmetlennek is tartom. Mivel "mindig is" (4 éves korom óta) táncoltam, az areobic, zumba, stepaerobic és hasonló edzések össze fajtáját mélyen megvetem és iszonyatosan unom. Labdajátékokban rém béna vagyok, a víztől félek, a küzdősportok nem vonzanak. Télen korcsolyázni szoktam, de az inkább ivászat, mint sport, a síelésre 10 éve hiába gyűjtök, a lovaglás (amit még imádok és időnként újrakezdem) szintén annyira drága és elérhetetlen, hogy nem lehet rá alapozni.

Viszont mióta napi 8 (majd 6) órában egy laptop előtt görnyedek, egyre jobban érzem, hogy ha nem akarok totál kicseszni a testemmel, kezdenem kell valamit, mert recsegek-ropogok-fájok mindenütt.

Tavaly vettem egy edzőtermi bérletet valami nagyon fancy helyre, ami annyira fancy-nek bizonyult, hogy két alkalom után túl hülyén éreztem magam plusz újra előjött a pánikbetegségem, így otthagytam. Idén újra próbálkoztam, futópadon 3 km-t nyomtam le olyan erőfeszítéssel, hogy azt hittem, ott halok meg, aztán lesérültem, váltottam ellipszistrénnerre, de az meg annyira semmi, hogy napestig taposhattam volna.

Ekkor álmodtam azt, hogy egy füves-dombos terepen futok és élvezem. Az álom annyira meghatározó volt, hogy minden előzetes tapasztalatomat félredobva kimentem a Margitszigetre, és egyenletes nyanyatempóban 39 perc alatt lemásztam-kocogtam-szenvedtem egy kört.

A különbség annyi volt, hogy nem akartam se fogyni, se maratont teljesíteni, se izmosodni, se semmit, egyszerűen magáért a mozgásért csináltam. Egyetlen célom megszeretni a futást. Szép lassan rájöttem, hogy megy ez, aztán jött még egy kör tél és pár hét kényszerszünet. 

Április elején vettem egy futócipőt, ami jelentősen megkönnyítette a dolgomat (futócipő nélkül ne fussatok, szar), majd egyszercsak véletlenül lefutottam két szigetkört. 7 km-t akartam, de az első kör után valami átkattant az agyamban, és azt éreztem, hogy innen már bármennyit lefutok. 7 km-nél lusta voltam visszafordulni, a felénél meg már minek, tehát letoltam a két kört, bár a végén azért nem éreztem a lábaim. Másnap kéztámasz segítségével tudtam csak leülni, de megérte, nem gondoltam volna, hogy különösebb gyakorlás nélkül képes vagyok erre.

Legközelebb túl melegben futottam, de becsületből megint letoltam a másodikat, ekkor megállapítottam, hogy napon is szar futni, viszont 10 km-t bármilyen állapotban megcsinálok.

Utálom a tömeget, és a futás a létező legantiszociálisabb sport, én legalábbis szeretném egyedül csinálni. Erre akkor jöttem rá, mikor hétvégén otthon voltam, és a házunk mögött lévő erdőben futtattam meg a kutyát. Az első 10 km-es átkattanást leszámítva most éreztem először, hogy szeretek futni, egyedül, terepen, térdig érő porban, tankcsapdák között, szúnyog- és cserebogárinvázióban, kutyával. Nem tudnám megmondani miért, de kezdem elhinni, hogy ez jó.

Szeretnék eljutni oda, hogy tényleg ne tudjak meglenni futás nélkül, bár ez még hosszú út lesz, mivel meglehetősen lusta vagyok.

Ha nekem megy, bárkinek megy, szóval azt mondom, vegyetek egy jó cipőt, vetkőzzetek ki, amennyire nem szégyellitek (jön a 40 fok), és fussatok! Ne padon, mert az nem élmény. Keressetek egy erdőt.

Ugyanitt mondjatok helyeket BP nem világvégi részein, ahol a sok hülyétől mentesen lehet lehetőleg nem aszfalton futkározni.

Unom a szendvicset. Legfőképpen a műanyagízű csirkemellsonkákat unom, meg a paprikás szalámikat és csoffadt parizereket. Ilyesmit ritka esetekről eltekintve régesrégóta nem lehet lenyomni a torkomon reggeli gyanánt. 

Aztán unom a fűrészporízű, darabjaira málló, száraz vagy összeesett, másnapos kifliket is, melyeket eláztatott az uborka meg a májkrém, mint általános iskolában a kirándulásokon.

Téli nemevési korszakomban rászoktam a barnakenyér-vaj-banán kombinációra, mivel elég semleges íze van. Ez a legtöbb mindenki számára elég bizarrul hangzik, pedig szerintem a banán mindennel jó, de tényleg.

Viszont már ezt is unom, úgyhogy újítok, sok mindennel kísérleteztem, ezek körül következik néhány. Alapnak a Spar rusztikus hajdinás bagettjét használtam, teljesen ehető még másnap is, tegnap fedeztem fel, de abszolút elégedett vagyok vele.

A szendvicseknek meg kell felelniük ezeknek a feltételeknek:

- ne kelljen melegíteni, sütni, pirítani

- munkahelyen lehessen enni, ne potyogjon, folyjon szét összevissza

- ne kelljen hozzá sok és extrém összetevőt használni, mert utálok állandóan boltba szaladgálni (szóval nálam ezek a dolgok általában vannak otthon).

1. Juhtúrós

Az elkészítés módját nem kell sokat magyarázni, vaj kerül a bagett egyik felébe, majd almaszeletek (esetünkben körte, ugyanis elfelejtettem almát venni, de körtével is jó, már túl vagyok rajta). A másik felét megkenem juhtúróval és megszórom egy kevés szerencsendióval. Egyébként ez kicsit csalás, mert kontaktgrillben összesütve az igazi, de így is okés.

2. Milkás-banános

A vajasbanán továbbfejlesztett változata, gyakorlatilag nutellás palacsinta bagett. A Milkás Philadelphiának az az előnye, hogy nem olyan tömény, mint a Nutella (fele annyi kalória), így simán elbírja a banánt anélkül, hogy rosszul lennék utána.

3. Kéksajt

Körte és kéksajt, ezen sincs mit sokat magyarázni, a körték alá vaj került, ami vaj, tehát nem margarin. 

Én most éhes lettem, de a holnap reggelt a Milkással indítom, nyamm.