Unom a szendvicset. Legfőképpen a műanyagízű csirkemellsonkákat unom, meg a paprikás szalámikat és csoffadt parizereket. Ilyesmit ritka esetekről eltekintve régesrégóta nem lehet lenyomni a torkomon reggeli gyanánt. 

Aztán unom a fűrészporízű, darabjaira málló, száraz vagy összeesett, másnapos kifliket is, melyeket eláztatott az uborka meg a májkrém, mint általános iskolában a kirándulásokon.

Téli nemevési korszakomban rászoktam a barnakenyér-vaj-banán kombinációra, mivel elég semleges íze van. Ez a legtöbb mindenki számára elég bizarrul hangzik, pedig szerintem a banán mindennel jó, de tényleg.

Viszont már ezt is unom, úgyhogy újítok, sok mindennel kísérleteztem, ezek körül következik néhány. Alapnak a Spar rusztikus hajdinás bagettjét használtam, teljesen ehető még másnap is, tegnap fedeztem fel, de abszolút elégedett vagyok vele.

A szendvicseknek meg kell felelniük ezeknek a feltételeknek:

- ne kelljen melegíteni, sütni, pirítani

- munkahelyen lehessen enni, ne potyogjon, folyjon szét összevissza

- ne kelljen hozzá sok és extrém összetevőt használni, mert utálok állandóan boltba szaladgálni (szóval nálam ezek a dolgok általában vannak otthon).

1. Juhtúrós

Az elkészítés módját nem kell sokat magyarázni, vaj kerül a bagett egyik felébe, majd almaszeletek (esetünkben körte, ugyanis elfelejtettem almát venni, de körtével is jó, már túl vagyok rajta). A másik felét megkenem juhtúróval és megszórom egy kevés szerencsendióval. Egyébként ez kicsit csalás, mert kontaktgrillben összesütve az igazi, de így is okés.

2. Milkás-banános

A vajasbanán továbbfejlesztett változata, gyakorlatilag nutellás palacsinta bagett. A Milkás Philadelphiának az az előnye, hogy nem olyan tömény, mint a Nutella (fele annyi kalória), így simán elbírja a banánt anélkül, hogy rosszul lennék utána.

3. Kéksajt

Körte és kéksajt, ezen sincs mit sokat magyarázni, a körték alá vaj került, ami vaj, tehát nem margarin. 

Én most éhes lettem, de a holnap reggelt a Milkással indítom, nyamm.